A boldogság meghatározhatatlan fogalom. Akárcsak mint a szeretet és gyűlölet. Nem lehet meghatározni, fogalomba önteni az érzéseinket. Mindenki akkor érzi magát legjobban, ha számára örömteli dolgok, események történnek vele. Pedig a jót értékelni csak akkor tudjuk, ha megtapasztaljuk a rosszat. Ahhoz hogy értékelni tudjunk bizonyos élethelyzeteket, pillanatokat meg kell ismernünk a negatív élményeket. Ahhoz hogy feltudjuk, dolgozni a sikert meg kell ismernünk milyen veszíteni.
Mindenki számára más és más okoz megelégedést. Alapvető tények mégis befolyásolnak minket. Az időjárás nagyban meghatározza a közérzetünket. Mennyivel jobban érzi magát az ember egy kellemes tavaszi napon, mikor kibújik az első napsugár a hosszú borongós tél után.
Mennyivel másabb az ember önbecsülése, ha valami olyat tesz mellyel sikert él. Ha értékelik a munkáját, már nem érdekli az embert, a befektetet energia, a küzdés és egyéb tényezők, amivel közben meg kellett birkóznia. Mert ez számára olyan motivációt ad, ami csak ösztönzi a következő feladatok leküzdésében. Ilyenkor már nem harcnak fogja fel munkát, hanem örömét leli benne. Az öröm, pedig boldogságot ad. Ahogy Johann Wolfgang Goethe mondta:
„Keresd az életben mindig a szépet,
Ragadd meg azt, amit más nem vesz észre.
S hidd el, ha sivár is sokszor az élet,
Mindig találni benne kedveset és szépet.”
Talán csak rajtuk múlik az, hogy bizonyos helyzeteket hogyan élünk meg. Az viszont biztos, hogy mindenki másképpen reagál és él meg eseményeket. Elvárt dolog egy temetésen feketébe öltöztetni magunkat. Mindenféle értelemben mind a lelkünket és a fizikai valónkat is. Szintén elvárt egy esküvőn jól érezni magunkat. Kedvesen mosolyogni, ha megkérdezik, hogy vagyunk ilyenkor mosolyogva válaszolni. Elvárt dolog jó feleletet adni az iskolában, a fodrásznak megfelelő frizurát készíteni a vendégnek, az orvosnak hibátlan műtétet végrehajtania. A péknek finom kenyeret sütnie, a postásnak, pedig levelet a címzettnek eljuttatnia. Tehát vannak bizonyos társadalmi elvárások, ami mindenkire egyformán hat, vannak egyéni célok az életben, ami másokat nem foglalkoztat. Valaki sosem lesz attól boldog, hogy címlapokon szerepel, sőt elveti ezt. Mindenki egy egyéni retély és sokszor az emberek sem tudják, mitől lennének boldogok.
Az alapvető szükségletek összekötnek minket. Az evés, pihenés, szexualitás. De ebben sem vagyunk egyformák. Valaki imádja a gombát és gondolata is jó érzéssel, tölti el, ha az lesz a vacsora. Másnak viszont a gomba egyszerű gondolata felkelti benne a rossz emlékeket. Már nem lenne a vacsora szertartása számára olyan, mint a gombát imádó embernek. Tehát az evés is egyfajta boldogság, ha az ember azt kapja, amit szeret. De ha mást kap már nincs meg az öröme.
Mindenki jól ismeri a csokoládé által nyújtott élvezeteket. Ízlelőbimbók eltelnek és boldogsághormon szabadul fel a szervezetben. Ha sokat eszel elég hosszú időn, keresztül tudsz nevetni.
De igazából a boldogságra nincsen recept és talán nem is az élet alapvető célja, hogy boldogak legyünk. Ahány ház annyi szokás ismert közmondás, ahány ember annyi lélek, aki keresi az útját és a boldogságot is. Mert alapvetően mindenki hisz egy jobb életben.
Miben hisz egy beteg ember? Miben hisz az orvos? Miben hisz a tanár? Miben hisz a gyerek? Miben hisz az érettségiző?
A hit is lehet alapja az ember életének. Mindenki hisz valamiben, vallásban vagy akár önmagában is. Valaki egyszerűbben fogja fel az életet, és ezzel segít magán. Valaki bonyolultabban látja, és ezzel zavarja össze magát. Mindenki a saját szintjén mozog és kitörni mindig nehéz a korlátok közül. A biztos pontok, képek, ideológiák, fogalmak mezejéből megtalálni a biztos és járható utat, ami talán a boldogsághoz vezet.
A szerelem is meghatározza az embert. Mennyivel másabban látod a világot, ha szerelmes vagy. Ilyenkor mindenki irigyel, aki magányos. Pedig a szerelem is sokfajta lehet.
Nem mindig boldog, nem mindig boldogtalan. A szenvedély, amit érzel mikor melletted, ül egyik pillanatban, gyűlölöd és másikban, pedig imádod. De úgy érzed, sosem lehet egészen tiéd, mindig csak egy kis részét kaphatod meg de, úgy szeretnéd az egészet. A szerelem a világ legmagányosabb érzése máskor, pedig a legboldogabb. Omnia vincit amor az ismert latin mondás. A szerelem mindent legyőz. Legyőz téged, megrengeti a világod.
Juhász Gyula: Anna örök
„Mert bennem élsz te minden félrecsúszott
Nyakkendőmben és elvétett szavamban
És minden összetépett levelemben,
És egész elhibázott életemben.
Élsz és uralkodol örökkön, Amen.
Kosztolányinál jobban nem tudnám megfogalmazni a boldogságról írt eszmefuttatásom összefoglalóját:
„Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.”.
Szerelem. Nők és Férfiak vagy Férfiak és Nők. Állandó témát szolgáltatnak, és állandó kérdéseket vetnek fel. Az élet nagy kérdéseihez hozzátartoznak, de vajon mik azok a nagy kérdések?