A szorongások hegyén hátán unom már

folyton ismétlődő változatait.

repülnék és szállnék messzire

mint pillangó ki derűre jár

olyan jó lenne csókokat váltani

pörögni és szemlélődni a boldogság ezerarcú változataiban

helyette a keserű és szomorú pánikba botló személyiségem

lelkiállapotinak tűzében égek.

égek és elemészt a kétségbeesés

ami jól tudom múlandó

mert minden elmúlik

verném verném lábaim a talajhoz

de hát hol marad a könnyed suhogás?

túlfeszítve az energiától

megkérdőjelezni se tudom már

mi miért és hogyan került elém

de feszít szüntelenül a tenni akarás és boldogulás vágya.

helyette minden szertefoszlik

de már megszokhattam volna

szinte már szavam is elhalkul és

könnyek váltják a bohókázni vágyó lelkem

édes sóvárgásokkal teli vágyakozó szavait.