Ha szavakban tudnám közvetíteniérzéseim sokaságát a falak csak úgy remegnének. Szétfeszít a felismerés. Elérkezett az idő,mikor szembe kell néznem az élet kegyetlenségeivel. De a jó dolgok is szegezik utam. Ki tudja miért érzek sebeket, melyektalán soha se gyógyulnak be. Ki tudja miért éreztem azt…

Sajnos eljött az időel kell ,hogyengedjelek örökre.Nem várhatok továbbaz éjben,a nappalban bíznom kell.Kérlek hagyjengedjelek el,kérlek szabadíts meg.Kérlek engedj ,hogy engedhessek,kérlek hadd éljeknaposan az éjben,örök éjszakát szórtál rám.Örök sötétségszegezi kedélyem,s most toporgok.Nem tudom…