Az öröm útján járva

nem szeretnék eltévedni,

de tudom,

a helyes úton járva.

A csodák útján menetelve,

nem tévedhetek el.

Igaz, az ördög sosem alszik

és én, oly sokszor,

indultam viharos lélekkel

útnak.

Csak mentem

bízva abban, hogy majd

elfáradok

és az úton

értelmet nyer,

ezernyi kérdésem s kétségem.

Most jött el a pillanat,

most jött el a megfoghatatlan,

rájöttem a mostban élve,

az örömbe feledkezve,

nyerhetem el az igazi

felismerések,

beteljesülések

igazát.

Megnyitottam a lelkemben

egy csatornát,

útjára indítottam

egy állapotot,

amitől

szabad lettem.

S ettől,

rátaláltam

az utamra.

Végig előttem volt,

de annyi kétség

gyötört.

Hiába voltak

meg a támogató

energiák,

minden hiábavaló

volt.

Jobban hittem

a hamis fantáziának,

Túlmisztifikáltam,

és ez csak a fejemben

létezett.

Egy világba

zártam magam,

melyben nem

találtam helyem.

Majdnem

megtaláltam

a helyes irányt.

Majdnem rátaláltam,

a belátó igazi

felismerésre.

De utam keresztezte

a védtelen

s nem tudtam

belekapaszkodni

a valótlanba.

Hiába minden

filozófia,

hiába minden.

Eltévedtem

s nagyon nehezen,

küzdöttem meg,

újból, már

sokadszor,

az igaziért.

Melynek

alapja,

a szeretet,

az öröm,

a fény.

S, hogy

ezt felfedeztem

szabad lettem.

Hiszen realitásra

találtam,

ami már

régóta messze járt.

S hitem lett,

abban, amit

megéltem.

Igaz volt,

de csak

a fejemben létezett.

Nem volt fogható,

tapintható se

érezhető.

Egy rossz álom volt,

a legrosszabbak közül való.

Néha még

felvillan a sötét.

Néha még

kapálódzik.

De, el kell

temetnem,

be kell

zárnom,

egy palackba.

S útjára

engedni,

elszállni,

menjen ahova való.

S ettől lelkem

megkönnyebbül,

hiszen

elengedem.

S szeretem

magam annyira,

hogy elkezdtem,

hinni magamban.

Sándor László illusztrációja

Facebook: http://www.facebook.com/versettoblog/

Instagram: https://www.instagram.com/versettoblog/