Elkap és magával ragad,
megannyi érzelem.
Sokszor, mégis megdöbbentően
jön és összezavar
a felismerése az örvénynek.
Van már kiút!
Van ki vissza vár!
Van más út!
Egyszerűen csak bízz magadban!
Most segíts,
most fogd még jobban a kezem,
most fogjon értem össze a világ.
Mert ,megvan a jó út
megtaláltam a bizalmat.
Oly sok tévút
után szabadon
elindulhatok új káprázatom után.
A boldogság értem kiállt,
egyszerűen csak bízz magadban.
Elrepített a múlt
s mai napig
felhőbörög.
De, már hátat tudok fordítani,
van már mosoly,
van már hit,
bizadalmak tengerében
hánykódom.
Szeretnék hinni,
szeretnék bízni,
s megtalálni
az utat,
melyben
végre kibontakozhatok.
Csak győzzön a józan ész,
egy lépés már,
csupán, már egy.
Hát bízz magadban
mert ott a fény,
ott találod
a mostban az örömöt,
a pillanatot,
a múlandót.
A jelenvalóban élni,
bízni,
a földhöz ragaszkodni,
s itt álmodni.
A remény itt van,
s mennyi örömöt
elvitt a múlt,
lecke volt.
Pokolian veszedelmes,
majdnem őrület.
Hát bízz magadban,
mert abban van
a jövőd.
S, majdnem
elérem már,
hát bízzunk egymásban.
Új élet,
üdvözöllek bizalmam
el ne játszd,
benned a reményem,
a jövőm.

Sándor László illusztrációja

Facebook elérhetőség: http://www.facebook.com/versettoblog/