Energiától duzzadva

A barlangból kitörve

Bántja szemem az élet fénye sugara

Mely kitörölhetetlen hévvel és vággyal hív

Energiáim százszorosra duzzadva süppedtek

De egyszercsak lángra gyúlt a motor

Már magam égetem a gyertyát

Imádom a szimbólumiságát

Kicsit még sok az érzés

A vágtatás

A vadlóként való létezés vagy létezni vágyás

Összecsapnak az energiák és pozitívba való átfordulás

Olykor szentimentális lelkiséggel tör a felszínre

Itt vagyok és érzek enyém a világ

De jön a sóhaj a rossz mely

Ködös fellegével elrontja az akarást

De állj de állj de állj

Hagyj irányítsak és tartsam kordában

a szervezetem a gondolataimat

hagyj legyek karmester

ebben az újfajta őrületben

s egyre inkább érezenem kell

erős vagyok erősebb mint ők a nagyok

s a saját magam támaszaként már nem félek

nem félek az újtól, a változástól

s mint kemény erőd helyt állok én

remélem sikerül

s a vágy mely új utakra hív

betartja szavát

és bizalommal visz a szél tovább tovább tovább.