A vak álmok tengerét
miért oly nehéz
elhagyni, kilépni
a napsütésbe.
Oly nehéz
nélküled
s megérteni
lehetetlen a
kirakós játékot,
mint egy hatalmas
puzzle,
mely előttem hever.
De lesöpröm én,
már nem akarom
megérteni.
Már nem akarom
megfejteni,
sőt, mi több,
nincs mit
összerakni.
A tiszta álmok
tengerén,
csak lebegni,
akarok már.
Más lettem
s közben,
annyit változtam.
De, feladni nem tudtam,
túl ragaszkodtam
s közben,
görcsösen akartam.
Mondhatni, nem
láttam meg,
amit kellett volna.
Pedig nem kérkedően,
mindig előttem volt
a szeretet erő.
A tiszta álmok, pedig,
mindig teremtő csodát hívnak.
De én a vak álmok
rabszolgája voltam.
de volt egy kéz, mely
visszahúzott, s
a helyes irányba terelt.
De nem mertem hinni benne,
de legfőképpen magam,
éreztem kevésnek.
Édes kevésnek életem
meg mindent, ami,
javítani is akart rajtam.
Elhatalmasodott
a vak álmok láza,
de, miután
megvívtam csatáim.
Kinyílt, előttem,
egy új világ,
mely mindig előttem volt.
S nyitogatta ajtaját,
beszűrődött a fénye,
de nem mertem,
meglépni, s benyitni az ajtón.
Viszont ,most már,meg
merem tenni,
s megtettem.
Eddig csak nyertem,
a végtelen vak álmokat
magam mögött hagytam.
S ráléptem az én,
varázslatos utamra.
így leltem rá hitemre.
S most már,
csak lebegni akarok,
a tiszta álmok,
hívogató tengerében.
Ahol a szeretnek,
nem csak helye,
hanem szerepe van.
Ahol, a tenni akarást,
a szenvedély szövi át.
Ahol minden nap,
egy új lehetőség,
álmaink betetőzésére.
Ahol a szív megnyugszik,
s ahol a hit messzire repít.
Megnyílt a szemem s a szívem,
s hogy megtanultam
vele látni, több lettem.
Mivel,már nem csak
látok, hanem érzek is.
S így leltem rá álmaimra,
így találtam meg az utat
hozzád és hitemhez.
Így lettem, az aki
ma vagyok,
így vagyok az,
aki vagyok.
S így leszek,
a tiszta álmok
tengerében,
aki lehetek.

Facebook: http://www.facebook.com/versettoblog/

Instagram: https://www.instagram.com/versettoblog/