A reménység megtalál,
szavaim meghallgattak.
Öröm és vidámság,
kényszer szülte álmok
porrá lettek.

Szerelem és szabadság
színezik a vénasszonyok
különleges nyarát.
Még nincs hideg,
nincsen őszi hangulat,
de a nyár már tovaszállt.

Megrohannak az érzelmek
s felemel a fény
a mindendenható
az átható
késő nyári napsugár.

Szabadság és szerelem
éltető s megkapó
csodás fénysugár.

Akadály volt bőven
s lesz is még,
de tény, ami tény
vidámság
költözött belém.

A szerelem és szabadság
fűszere
megízesítette
a vak álmokat.

S még mielőtt
őszbe fordulna
a táj,
ezt el kell mondanom
felemel a fény.

S mennyi színe
árnyalata van
a napsugárnak,
sok ezernyi,
apró színfolt
a késő nyárban
beragyog.

Lelkem hangszerén
húzzák a dallamokat
s egyik másik
zene követi
egymást.

Lehet olykor érzelmes
mégsem szomorú,
eltűnt megszűnt a dráma,
helyét átvette a fénnyel
teli derűs kedvteli életet
igenlő angyaliság.

Kell még, hogy
felemeljen a fény.
Kell még,
az öröm,
kell még,
a derű,
kell még,
szerelem s
szabadság, hogy lelkem hangszere
a legszebb szerenádot adja
a világnak s nekünk.

A csodák
kellenek még,
a gyöngyöző szavak
kellenek még,
az árnyalatok
kellenek még,
a szeretet és a szerelem
kell még.

Felemelt a fény
megbabonázott,
felemelt az öröm
a jókedv a derű,
felemelt a nyár
s úgy várom én,
hogy adjak még,
kell még,
nagyon kell még.
Szeretet s szerelem,
kell még.
Szabadon szabadság
örömében fürdőzni
kell még.
Egyszerűen felemel a fény.

Sándor László illusztrációja

Facebook elérhetőség: http://www.facebook.com/versettoblog/