Nehéz megragadni a szavakat, 
szállni csak szállni
messze a gondolatok,
tüzes heves,
rideg hideg,
sűrű mezején.

Kiválasztani a helyes
utat
a legnehezebb feladat,
senki se tudja,
néhol győz az ész,
néhol győz a szív.

Csak ne legyen éjszaka a nappalban
többé ne legyen sötétség,
elkapó és felvillanó ragyogó csillagok
az egyetlenek, amiért várom az éjszakát.

De nem mindig mutatkoznak a csillagok
s mikor éjbe borul a nappal
annál nincs borzongósabb hangulat.

Eddig óvtam magam
s direkt elfordultam
az éjjeltől,
s vártam szüntelen
a nappalt.

S csoda vagy éppen
egyszerű eredmény,
megkaptam a csillagokat
és a szikrázó nappalt is.

Talán nincsenek szavak.
melyek hűen kifejezik
a szenvedélyt ,
ami éppen fűszerezi
a mindennapjaim.

Meseszerű tény
energiával tölt fel
az érzelmesség.

Csak ne legyen nappal éjjel,
s ne legyen a szenvedély
megformált üres fecsegés,
legyen elkapó és felkavaró
hangulatos élmény.

Legyen mindig mindig
szikrázó és fényes a nappal,
hiszen annyit borultam
már én sötétségbe

De jön az ősz
az elmúlás,
mely fenyeget
nyomasztóan nyomoz
bennem.

S fel kell derítenem
az éjjelben a nappalt.
tudnom kell,
mit mond az ész,
mit akar a szív,
meg kell találnom
a helyes utat
az éjszakában,
reggel pedig követnem kell a nappali fényt.

Sándor László illusztrációja

Facebook elérhetőség: http://www.facebook.com/versettoblog/