Az vagyok, aki vagyok.
S ezen nem tud senki se változtatni,
megtalálnak engem a gondolatok,
mert alkotni vágyok.
S alkotok, mert adok,
szeretet, jó szavakat,
s remélem ezáltal,
elgondolkodtatok is.
Remélem elgondolkodtatlak téged,
mert szeretnélek jónak látni,
embernek, aki a fényharcosa,
kinek a szíve megnyílik,
kinek keze a munkától fáradt,
kinek erő s szeretet lakik,
kezében, fejében, lelkében.
Engem megnyugtat ha adhatok,
szívem repesve várja a békét,
melyet magunkban kell keresnünk.
S olykor nagyon nehéz békében élni,
a világgal, olykor a világ fenyegetően
nyomja rá a bélyeget az ember testére.
S a ócska indulat hatására az emberből,
csak úgy csöpög az ego,
de meg kell bocsájtani,
mindenkinek mindent.
Meg kell harcolni a békéért,
s tudni kell olykor feladni,
hogy később küzdve küzdj,
az igazadért.
Hiszen a szépség mindenütt ott van,
s olykor nehezen vesszük észre,
ebben hatalmas társasjátékban.
Hiszem, hogy győzhetek,
hiszem, hogy győzhetsz,
tudom most nehéz,
de egyszer csak kivirul majd a nap,
egyszer csak meglátod a világ,
nem is olyan hamis,
az élet pedig igenis szép.
Hiába próbálnak letaszítani az utadról,
azért is azon fogsz járni,
azon fogsz járni,
a sorsod katonái pedig,
igenis küzdnek,
hogy célt érj.