Elengedni a múltat
Az öröm útján járva
nem szeretnék eltévedni,
de tudom,
a helyes úton járva.
A csodák útján menetelve,
nem tévedhetek el.
Igaz, az ördög sosem alszik
és én, oly sokszor,
indultam viharos lélekkel
útnak.
Csak mentem
bízva abban, hogy majd
elfáradok
és az úton
értelmet nyer,
ezernyi kérdésem s kétségem.
Most jött el a pillanat,
most jött el a megfoghatatlan,
rájöttem a mostban élve,
az örömbe feledkezve,
nyerhetem el az igazi
felismerések,
beteljesülések
igazát.
Megnyitottam a lelkemben
egy csatornát,
útjára indítottam
egy állapotot,
amitől
szabad lettem.
S ettől,
rátaláltam
az utamra.
Végig előttem volt,
de annyi kétség
gyötört.
Hiába voltak
meg a támogató
energiák,
minden hiábavaló
volt.
Jobban hittem
a hamis fantáziának,
Túlmisztifikáltam,
és ez csak a fejemben
létezett.
Egy világba
zártam magam,
melyben nem
találtam helyem.
Majdnem
megtaláltam
a helyes irányt.
Majdnem rátaláltam,
a belátó igazi
felismerésre.
De utam keresztezte
a védtelen
s nem tudtam
belekapaszkodni
a valótlanba.
Hiába minden
filozófia,
hiába minden.
Eltévedtem
s nagyon nehezen,
küzdöttem meg,
újból, már
sokadszor,
az igaziért.
Melynek
alapja,
a szeretet,
az öröm,
a fény.
S, hogy
ezt felfedeztem
szabad lettem.
Hiszen realitásra
találtam,
ami már
régóta messze járt.
S hitem lett,
abban, amit
megéltem.
Igaz volt,
de csak
a fejemben létezett.
Nem volt fogható,
tapintható se
érezhető.
Egy rossz álom volt,
a legrosszabbak közül való.
Néha még
felvillan a sötét.
Néha még
kapálódzik.
De, el kell
temetnem,
be kell
zárnom,
egy palackba.
S útjára
engedni,
elszállni,
menjen ahova való.
S ettől lelkem
megkönnyebbül,
hiszen
elengedem.
S szeretem
magam annyira,
hogy elkezdtem,
hinni magamban.
Sándor László illusztrációja
Facebook: http://www.facebook.com/versettoblog/
Instagram: https://www.instagram.com/versettoblog/