Már 3 éve,
hogy elmentél,
elhagytál.
Mintha,
csak tegnap lett volna.
Azóta,
sok mindent megéltem.
Az idő segített,
a fájdalmam már
nem olyan,
mintha kést döftek
volna a szívembe.
Hol nehezebb,
hol könnyebb
felkelnem.
De a magam módján,
mindig is igyekeztem,
hogy büszke lehessél,
rám.
S a múltat már
nem fedi a homály.
Ki tudja,
jobb e így.
Megtörtént a felismerés,
a remény még virít.
Kérem sorsomat,
segítsen hozzá,
hogy jobban lehessek.
S elbírjam a felismerést.
Remélni tudjak
egy szebb jövőt.
A múltban megtörtént,
jó és rossz egyaránt.
Sok más világ,
mutogatta arcát.
Megismertem sok jó,
sok rossz szándékú embert.
Megismertem sok jó,
sok rossz érzelmet.
Felismertem rengeteg emóciót.
Közben mindig a bizalom maradt,
hogy egyszer csak minden jobb lesz.
Rettentően elfáradtam
a rengeteg harcolásban.
De a hitem megmaradt,
hiszem,
mindenen átsegít.
S bízok, oly
szüntelenül tovább.