Felébredni ez most a feladatom,
rettentően fájdalmas.
Álmaim szertefoszlottak
s nem maradt más,
mint a kietlen puszta
zord valósága
a szürke élet.
Melyben, meg kell
lelnem a ráció igazát,
s hiába kergetnek
a képzetek,
a kényszer szülte
valótlan hiedelmek
tévutak sokasága.
A józan ész
szava, amivel meg
kell küzdelmesen barátkoznom.
Sose gondoltam volna,
milyen nehéz a józan észre
hallgatni,
s benne elmerülni.
A valóságom egy más világ,
melyben magamat se lelem.
ki tudja miért élek,
élek meg annyi másképpent.
Már unalmas és túl ingoványos
ez a talaj,
de nem tudok egyelőre
szabadon szállni
mint egy madár.
S olyan jó lenne
megélni a pillanatot
csak úgy suhanni.
Felébredni... 

Illusztráció:Sándor László

Facebook elérhetőség:http://www.facebook.com/versettoblog/